KÖRÜLMÉNYES [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (ritka, régies) A dolog, az ügy, az esemény lényeges körülményeit, minden fontos mozzanatát figyelembe vevő, részletes <megnyilatkozás>. □ Körülményesebben majd szóval értekezünk, ha Pestre jöttök. (Petőfi Sándor) Tőlem körülményes választ ne várj, mert a körülmények nem engedik. (Arany János) || a. (rosszalló) A lényegtelen körülményeket feleslegesen részletező, ezért bonyolult, terjengős, nehezen érthető <megnyilatkozás>. Körülményes beszéd, magyarázkodás; a rendelet körülményes megszövegezése; körülményesen elbeszél, elmond, leír vmit; körülményesen értesít vkit vmiről.
- 2. Sok kellemetlenséggel, nehézséggel, bajjal járó, sok körültekintést igénylő. Körülményes utazás, körülményes eljutni odáig. □ Jancsi körülményesnek találta, hogy odavigye és bemutassa a színésznőjét. (Kosztolányi Dezső)
- 3. (rosszalló) Olyan <cselekvés, eljárás>, amelyben sok a felesleges, céltalan mozzanat. Körülményes megoldás, módszer; körülményes módon. Minek ezt ilyen körülményesen csinálni?!