ELKESEREDETT [e-e-e-ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely kedvét, reményét vesztette, lehangolt, kétségbeesett. Elkeseredett ember, nép, tömeg. □ Mint az elkeseredett játékos, egy blattra [= kártyára] tette fel mindenét. (Mikszáth Kálmán) || a. Az ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó <magatartás, megnyilatkozás>. Elkeseredett hangulat, kitörés, panasz. □ Éneklém ezeket elkeseredett szívvel
(Balassi Bálint) Borostás állát elkeseredetten dörzsölte a kabátja ujjával. (Krúdy Gyula) || b. Keserűséggel, kétségbeeséssel teljes <idő>. Egy elkeseredett percében összetépte a kéziratát. □ Legreménytelenebb, legelkeseredettebb óráiban sem fázott attól a gondolattól, hogy tovább kell húznia igáját. (Ambrus Zoltán)
- 2. Olyan <személy>, aki méltatlan sérelmek miatt szívében haragot táplál, bosszút forral, s emiatt mindenre elszánt. Elkeseredett ellenfél. Régóta elkeseredett ellenségek. □ Ez az ezernyi ember
egymásnak a legelkeseredettebb ellensége. (Jókai Mór) A
törököt csákánnyal és kopjával fogadják az elkeseredett várvédők. (Gárdonyi Géza) || a. Az ilyen személyre jellemző <állapot, tett>. Elkeseredett küzdelem.
- elkeseredettség.