CAMMOG tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon
- 1. <Személy, állat> lustán, nehézkesen v. fáradtan, esetleg meg-megrogyadozva lassan megy, jár. Öregesen cammog. Cammog a medve. A nagy teher alatt görnyedve cammog. □ Haza cammogtak vele a lovak. (Fazekas Mihály) A kékfestő befelé görbítette a lábát és cammogott, mint a medve. (Gelléri Andor Endre) Cókmókjaik terhe alatt görnyedve cammognak. (Nagy Lajos)
- 2. (bizalmas, rosszalló) <Személy> kényelmesen, lustán, el-elmaradozva megy. Ne cammogjatok ott hátul. || a. <Jármű> a szokottnál v. a kívántnál lassabban, akadozva halad. Hogy cammog most ez a villamos! □ Várták
a hajót. Ugyancsak szidták, hogy lassan cammog. (Mikszáth Kálmán) Látni a vonatot, hogy | cammog a róna felett. (Babits Mihály)
- 3. (átvitt értelemben, rosszalló is) <Személy, közösség, mozgalom, ügy rendsz. vki, vmi mögött v. után> nehézkesen, lassan, el- v. lemaradva halad. Néhány tanuló csak cammog a többi után.
- Igekötős igék: becammog; elcammog; felcammog; kicammog; visszacammog.
- cammogás; cammogó.