ÖKLÖZ ige -tem [e], -ött, -zön
- 1. tárgyas Ököllel üt, ver vkit, vmit. Elkezdték öklözni egymást. □ Szidják a dudást, verik, öklözik őt. (Arany János) A ruhát hidegbe vetik, sulykolják, forrázzák, csapkodják, lúgozzák, öklözik, facsarják, szárítják, mángorolják, tüzes vassal is egyengetik, míg végre megtisztul. (Gárdonyi Géza)
- 2. tárgyatlan (ritka, sport) Az ökölvívást mint testedzést űzi, ill. ismeri fogásait, fortélyait. A szorítóban a pehelysúlyúak öklöztek. □ A gorilla mint majom volt hatalmasabb állat, de Mazrur mint ember. Az tudott körmölni, harapni, emez öklözni. (Jókai Mór)
- 3. tárgyas (sport) <Labdajátékban a labdát> ököllel repíti vmely irányba. Ügyesen öklözte a labdát a háló fölött a túlsó oldalra. || a. tárgyas (sport) <Labdarúgó csapat kapusa a labdát> öklével a mezőnybe üti. A labdát rosszul öklözte.
- Igekötős igék: átöklöz; kiöklöz; megöklöz; összeöklöz.
- öklözés; öklözhető; öklöző; öklözött.