NŐTLEN [e] melléknév -ül és főnév -t, -ek [ë], (régies) nőtelen [e-e]
Olyan (férfi), akinek még nem volt felesége. Nőtlen fiatalember; a nőtlenek háztartása. □ Az első emeletet
egy gazdag nőtelen úr lakik. (Jókai Mór) A katolikus tanító
nőtlen
, a sekrestyéssel takaríttat, mert nő nem teheti a lábát a lakásába. (Nagy Lajos) || a. Ilyen személlyel kapcsolatos, rá jellemző. Nőtlen élet. □ Eh mit! nekem asszony? és kölönc egy falka? Hogy utánam ríjon, mint az ajtó sarka
Kedvesebb nekem a nőtelen állapot. (Arany János)
nőtlenség.