ŐRMESTER főnév
<Hadseregben, ill. katonai jellegű testületben> a szakaszvezetőnél magasabb, a törzsőrmesternél alacsonyabb rendfokozatban levő személy v. ritk. ilyen rendfokozat.
Karpaszományos őrmester; →
manipuláns őrmester; →
továbbszolgáló őrmester; olyan, mint egy →
zupás őrmester. Rendfokozata őrmester. □ Balla őrmester is él a gyanuperrel S külföldről beállít négy vitéz emberrel. (Sárosy Gyula) Az őrség vezetője kis, kövér őrmester volt, békeidőben pék. (Kuncz Aladár)
- Szóösszetétel(ek): hadapród-őrmester; törzsőrmester.
- őrmesteres; őrmesteri; őrmesterség.