Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Az agy megbetegedése következtében kóros szellemi működésű <személy>; elmebajos, elmebeteg. Őrült ember. Az őrült embert cselekedeteiért nem vonhatjuk felelősségre. □ [Hamlet] Őrűlt ravaszként résen áll, mihelyt Valódi hogyléte felől akarnánk Belőle csalni bármi vallomást. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Hazudsz, hazudsz, én őrült nem vagyok. (Madách Imre) Megállapítom, hogy hallucinálok. De nem lehetek őrült, mert hiszen akkor ezt nem tudnám megállapítani. (Karinthy Frigyes)
2. Őrültségre valló, mutató, az őrültekre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Őrült gondolat, tekintet, viselkedés. Szemét őrült módon forgatja. □ Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer. (Arany JánosShakespeare-fordítás) A szalonokban a könny is hamis, Az utcán hű az őrült kacaj is. (Ady Endre)
3. Minden józan megfontolás híjával levő, eszeveszett. Őrült kakadu; őrült merénylet; őrült spanyol ←. □ Mit? megöltök engem? | Apám szent nevére Ez őrült merészség! (Petőfi Sándor)
4. (bizalmas, túlzó) Elképesztően nagy, nagyfokú, nagymértékű. Őrült haszon, ostobaság. Őrülten szerelmes. Őrülten vágtatott. □ Szeretlek ábrándos Őrült szerelemmel! (Petőfi Sándor) Mindig őrülten szépet akarok, S gyáva kutyaként a vágyba halok. (Ady Endre)
II. főnév -et, -je [e, e] Őrült személy. → Csendes őrült; → dühöngő őrült. □ Mint az őrült, ki letépte láncát, | Vágtatott a Tisza a rónán át. (Petőfi Sándor) Mikor az ilyen csendes őrültnek kitanulják a szokott hóbortjait, egészen újakat, frisseket csinál. (Mikszáth Kálmán) Láttam az üres verandán végigsétálni az idegen őrültet az ápolójával. (Kaffka Margit) || a. (bizalmas, túlzó) Vkinek, vminek az őrültje: vkinek feltétlen hódolója, vminek a megszállottja. Őrültje a nőknek. □ Talán máris őrült vagyok, a szabadság őrültje. (Gelléri Andor Endre) || b. (bizalmas, túlzó) Esztelen. meggondolatlan v. szertelen ember. Ne légy olyan őrült, hogy saját vesztedbe rohansz. Szóláshasonlat(ok): úgy dolgozik, hadonászik, rohan stb., mint az v. egy őrült: vadul, eszeveszetten, kapkodva d., h., r. stb.