Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Két, ritk. több, rendsz. bizonyos szempontból v. párosan összetartozó vmiről szólva:> olyan, ami össze van téve, amit összetettek. Összetett bokával áll; összetett lábbal ugrik. Két összetett fotel is jó ágynak. Összetett térdei remegtek. || a. Összetett kézzel (v. kezekkel*): a) esdekelve, kérve; kezét imádságra összetéve. □ Összetett kézzel kérem, higyje el. (Vas Gereben); b) egymásra tett kézzel. □ Az asszony a hasán összetett kézzel nézte a dolgot. (Móricz Zsigmond); c) tétlenül, közömbösen. Összetett kézzel várja a jó szerencsét. □ Csak öszvetett kezekkel várakoztok, | hogy majd helyettünk fog dolgozni a sors? (Katona József)
2. Olyan <anyag, test>, amely több részből tevődik össze egységgé, ill. amely részekre bontható. Összetett cukor; összetett fehérje: olyan f., amely a tulajdonképpeni fehérjén kívül más jellegű vegyületet is tartalmaz; (vegyi ipar) összetett gyök: több elem atomjából felépített gy.; összetett kőzet; összetett test: több elemből álló anyag. || a. (állattan) Összetett gyomor: a kérődzők négy részből álló gyomra. || b. (állattan) Összetett szem: az ízeltlábú állatok (rákok, rovarok stb.) számos egyszerű szemből felépített sajátos látószerve. || c. (növénytan) Összetett levél: több levélkéből álló l. (pl. akác, lóhere levele). || d. (növénytan) Összetett virágzat: több virágzat csoportosulásával alakult v. (pl. a búza kalásza, az orgona bugája). || e. (nyelvtudomány) Összetett állítmány: igei-névszói á. || f. (nyelvtudomány) Összetett idő: két szóval kifejezett igeidő (pl. írni fogok, mondtam volt) || g. (nyelvtudomány) Összetett képző: több egyszerű képző egybekapcsolódásával keletkezett k. || h. (nyelvtudomány) Összetett mondat: egymással logikai viszonyban levő két v. több tagmondatból álló m. || i. (nyelvtudomány) Összetett szó: összetétel (3). || j. (mennyiségtan) Összetett szám: olyan sz., amelynek <a törzsszámmal szemben> 1-en és önmagán kívül más osztója is van.
3. (tudományos, választékos) Bonyolult, szövevényes. Összetett jellem; összetett kérdés, probléma. □ Az új barátok összetettek, mint mi magunk. (Justh Zsigmond)
összetettség.