Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Őszre eső <idő, napszak>. Őszi este, évad, hónap, idény, reggel. □ Nagy őszi éjben, őszi csöndben Mentünk távol sírok felé mi. (Tóth Árpád) A csillagok | lélekző lelke csöndesen ragyog | a langyos őszi | éjjelbe. (Kosztolányi Dezső) Egy őszi napon apám megérkezett a régi városba. (Karinthy Frigyes)
2. Ősszel történt, előforduló, szokásos; őszre jellemző <dolog>. Őszi eső, köd, legeltetés, lombhullás, napéjegyenlőség, szántás, szőlőmetszés, vadászat, vásár, vetés. A határban megkezdődtek az őszi munkák. □ Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék, Fejem fölött mig őszi légen át Vándor darúid V betűje szállt. (Petőfi Sándor) Őszi tájnak hervadása! | Őszi napfény ragyogása! (Tompa Mihály) A novemberi természeten ott borongott az állandó őszi köd. (Móricz Zsigmond) || a. Ősszel megjelenő, mutatkozó, akkor élő <állat>. (tájszó) Őszi bogár v. őszi féreg: egy ősszel mutatkozó tücsökfajta; őszike; őszi légy. Szóláshasonlat(ok): olyan, mint az őszi légy ←. □ Az őszi bogárnak búsongó hangjai Felköltik lelkemnek minden érzéseit. (Berzsenyi Dániel) Zúgsz szegény haza, S én benned itt egy bágyadt őszi légy, Magamban döngöm a halál dalát. (Vörösmarty Mihály) Az Istennek nincs jobb dalosa, Mint az ifjú és őszi féreg. (Ady Endre) || b. (mezőgazdaság) Ősszel vetett <gabona>. Őszi árpa borsó, búza, bükköny, kalászosok, rozs, zab. || c. (mezőgazdaság) Ősszel kifejlődő, ősszel érő <növény, gyümölcs>. Őszi alma, burgonya, szilva. || d. <Némely növény nevében:> ősszel virágzó. Őszi kikerics ←. || e. (állattenyésztés) Őszi gyapjú: ősszel nyírt gy.
3. Ősszel használatos, őszre való <dolog>. Őszi kosztüm, ruha. □ A vendég duzzogva begombolja vastag őszi kabátját, pipára gyújt. (Tolnai Lajos) Egyetlen őszi felöltője, amelyet mindig magán hordott, lassanként bő lebernyeggé vált rajta. (Kuncz Aladár)
II. főnév -t, -ek, -je [e, e] (mezőgazdaság) Ősszel vetett gabona. Őszi alá szánt. Az ősziek jól fejlődnek. □ A meleg hó lágy pelyhében: Megmaradt az őszi szépen. (Tompa Mihály) Nehány kérdést intéztem hozzá, hogy mennyi őszit vetett, termett-e bőven törökbúzája. (Gárdonyi Géza)