Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév -n (átvitt értelemben is) Olyan, aki, ami őriz (13). A foglyokat őrző katona; a libákat őrző gyermek; a csecsemőjét betegségektől őrző anya; a hagyományokat őrző nemzedék. || a. (ritka) Olyan, amivel őriznek vmit, vkit. □ Nem kelt fel többé az óriások csősze, Hogy a rábizott tájt őrző szemmel nézze. (Petőfi Sándor)
II. főnév -t, -je [e] (irodalmi nyelvben) Az a személy, aki vkit, vmit őriz, vkire, vmire felügyel; őr, strázsa. □ [A királyné] csorda számra tartja gyülevész | szolgáit, éppenséggel mintha minden | hajszála egy őrzőt kivánna. (Katona József) Akik még vagytok, őrzőn, árván, őrzők: vigyázzatok a strázsán. (Ady Endre) || a. (népies) Pásztor (1). Őrzőt fogadott a marhák mellé. □ "Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk? " Reszkető kedvese védelmezésére Ekkép fakadt ki a nyáj bátor őrzője. (Petőfi Sándor) || b. (tájszó) Őr (2a); őrszem.