ÖRVEND [e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]; -eni [e] (
választékos)
- 1. Örül (12, 4). Örvendek (a szerencsének): örülök, hogy megismerhettem (önt). Velünk örvend az egész haladó világ. □ Az egész világ feléledt, S az elérkezett tavasznak Örömére minden örvend. (Csokonai Vitéz Mihály)
- 2. <Udvarias szóhasználatban:> Örvend vminek: vmit magáénak mondhat, vmije van, vmilyen állapotban van. Nagy bizalomnak örvend; jó → egészségnek örvend; jó hírnévnek örvend; → közkedveltségnek örvend; → közutálatnak örvend; nagy népszerűségnek örvend. □ Pista
nemcsak fizikai egészségnek örvendett, hanem kedélye, észjárása és életmódja is veszélytelen volt. (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: megörvend.
- Szóösszetétel(ek): kárörvend.
- örvendő.