Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ŐRSÉG főnév -et, -e [ë, e]
  • 1. Vminek az őrzését, felügyeletét végző, gyak. fegyveres személyek csoportja, csapata. Fegyveres őrség; gyári, múzeumi őrség. || a. (katonaság) Kül. őrszolgálatot végző, rendsz. fegyveres karhatalmi csoport, alakulat. Katonai, rendőri, tábori őrség; kettőzött, megerősített őrség; az őrség parancsnoka; őrséget állít ki; felváltja az őrséget;felvezeti az őrséget; őrséggel erősít meg vmely helyet. □ Nemsokára le volt verve Tepelenti őrsége. (Jókai Mór) Testvéreim, … most még azt beszéljük meg, hogy a falak őrségét hogyan helyezzük el. (Gárdonyi Géza)
  • 2. Ennek szolgálata. Őrségen van; őrségre (ki)rendel vkit; őrségre megy; őrséget áll; beosztja, ellenőrzi az őrséget. || a. Az ilyen szolgálat helye; őrhely. Őrségen áll; elmegy, kivonul az őrségre. Elaludt az őrségen. □ A bástyák és falak boltozatai előtt minden őrségnél tűz ég. (Gárdonyi Géza) Szóösszetétel(ek): 1. őrséglefegyverzés; őrségparancsnok; 2. díszőrség; határőrség; helyőrség; munkásőrség; nemzetőrség; polgárőrség; sztrájkőrség; várőrség; védőőrség; zászlóőrség. őrségi.