ŐRJÍT tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. (-ni)
(
ritka,
költői)
Őrjít vkit: vkinek az indulatait felkavarja, szinte őrültté teszi. □. Minden szavad, igérésed hazug S háborító, dacos, nagy meztelenséged Örjít, lázít. (Ady Endre) || a. (
bizalmas)
Ne őrjíts!: ne izgass, ne zavarj, hagyj békében!