ŐSJOGÁSZ főnév (iskolai, 1945 előtt, gúnyos)
Olyan joghallgató, aki a szükségesnél jóval hosszabb időn át végezte jogi tanulmányait, aki újra meg újra beiratkozott a főiskolára v. az egyetemre, anélkül hogy tanulmányait befejezte és vizsgáit letette volna. □ Szemben lakott egy ősjogász, aki minden évben kötelességszerűen megbukott a vizsgán. (Kosztolányi Dezső)
ősjogászi; ősjogászos.