ÖSSZEKARMOL tárgyas ige
<Ember, állat> ismételten v. több helyen megkarmol vkit, vmit.
A verekedő gyerekek összekarmolták egymás arcát. A macska összekarmolta a leányka karját. □ Padwolskinak az egész arca össze volt karmolva. (Mikszáth Kálmán) Marakodnak, mint a görény
Hun [= hol] az asszony karmolja össze az urát, hun az ember a feleségét. (Móricz Zsigmond)
- összekarmolás; összekarmoló; összekarmolt; összekarmoltat.