ÖREGEDIK [e-ë] tárgyatlan ige (jelentő mód jelenben
ritka) -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] öregszik
1. Korban, időben az öregség felé közeledik; fokozatosan öreggé válik. (
bizalmas,
tréfás)
Öregszik a legény: egyre meggondoltabb, nyugodtabb lesz; már nem kapható a régi virtuskodásra. □ Öregszik a király. | Elagg végtére s mint a gyermek Ollyan gyámoltalan. (Tompa Mihály) Óh, voltak jók is Erényben, bűnben. Kedves, jó kis asszonyok Az életünkben, De öregszünk, öregszünk, öregszünk. (Ady Endre)
- 2. (műszaki nyelv) <Rugalmas anyag, kül. gumi állás következtében> folyamatosan rideggé, merevvé, törékennyé válik. A gumiáru idővel öregedik.
- 3. (tájszó) <Híg anyag, pl. lekvár, sár> sűrűsödik, keményedik.
- Igekötős igék: elöregedik; hozzáöregedik; kiöregedik; megöregedik; összeöregedik.