Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÖRÖMTELEN [e-e] melléknév és határozószó (irodalmi nyelvben)
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy>, akinek semmi öröme nincs; semmi örömet nem érző, örömben nem részesülő. □ A gyermekek vásottak és örömtelenek. (Ady Endre)
2. Ilyen személyre valló <magatartás, megnyilatkozás>. □ Jó gyermekem! a haza szebb idejét | ne zengjed, | Vagy zengj, de magadnak, örömtelenűl. (Vörösmarty Mihály) "S én balga, szavát fogadtam!" Mindezeket mondá A helybeli lágyszivű kántor A megbánásnak örömtelen hangján. (Petőfi Sándor)
3. Öröm nélkül, szomorúan, bánatban leélt, eltöltött. Örömtelen ifjúság, élet, tavasz. □ [Cynthia] kész atyját követni a világ bármely ismeretlen zugába, ott elrejtve s elfeledve örömtelen napokat élni. (Jókai Mór)
4. Semmi örömöt nem nyújtó, kietlen <dolog>. □ Itt örömtelen, sötét, Halálos minden (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás)
II. határozószó (választékos) Örömtelenül. Örömtelen éli magános napjait. □ Fájdalmasan folyt sok napom ifjuság Szép kezdetében bús szerelem miatt. Örömtelen foly alkonyában A szerelem lobogása nélkül. (Vörösmarty Mihály) S ha írigyelve nézik is hatalmam, Örömtelen nézem királyi székem. (Madách Imre)
örömtelenség.