ÖRÖMREPESVE [e-ë-e v. e-e-e] határozószó (irodalmi nyelvben)
Az örömtől egészen felindultan (, belső remegéssel, gyak. élénk mozdulatokkal kísért ujjongással). □ Bodolára érve, már messziről észrevevé
családját
Mire a vár alá ért, mind a parkban találta őket, nejét, gyermekeit, kik örömrepesve kapaszkodtak föl nyakába. (Jókai Mór) Az asszony szívdobogva, örömrepesve rohant ki eléjök. (Mikszáth Kálmán)