Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (ritka) Olyan <személy>, aki vmely erős érzelem következtében mindenről megfeledkezik, s egészen átadja magát ennek az érzelemnek. □ Bánfi egyszerre elfeledkezik magáról, s az igéző szép hölgyet hevesen kebléhez szorítva, annak arcára egy forró csókot nyomott. Béldiné felsikoltott, s eltaszítá az önfeledt férfit. (Jókai Mór) || a. Az ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcsolatos, tőle származó <megnyilatkozás, külső>. Önfeledt mosoly. Önfeledt arccal hallgatta a gyönyörű zenét. □ Látja ölén Miklós a szép szelid arcot S lehajolván sűrü, önfeledett csókra, Közben susogását így tördeli szókra: | "Jer velem elviszlek paripám nyergelve ." (Arany János) Önfeledten odaszorította útközben a szép fejecskét melléhez. (Mikszáth Kálmán) || b. Önfeledt pillanat: olyan p., amelyben vki, főleg nő vmely érzelem (kül. szerelem) hatására magáról megfeledkezve, könnyelmű, esztelen, bűnös tettre ragadtatja magát. □ Egy önfeledt pillanatában a rossz tanácsadó szenvedélynek férjeiket a szerető kedvéért megölték. (Jókai Mór)
2. Olyan <érzelmi állapot>, melyben az ember teljesen átadja magát az öröm érzésének; mámoros. Önfeledt boldogság, vidámság. □ Csillanó tükrén a tónak Mint az árnyék leng a csónak Fegyveremmel az ölemben Ringatózom önfeledten. (Vajda János) Tovább viháncol önfeledten | a sok hancúzó kisdiák. (Szabó Lőrinc) || a. Ilyen érzelmi állapotból fakadó, rá jellemző <megnyilatkozás>. Önfeledt kacagás, ujjongás.
3. (ritka) Önkéntelen, csaknem reflexszerű <cselekedet, magatartás>. Egy önfeledt mozdulattal a fejéhez kapott. □ Pálma e szóra, hogy elfogták a rablóvezért, önfeledten ugrott fel a székéről. (Jókai Mór) S mig szivem dobbanva retten, mind [= mindegyre] ismétlem önfeledten (Babits MihályPoe-fordítás)
önfeledtség.