ÖLTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Az ölt (1, 1b, c) igével kifejezett cselekvés, művelet, mozdulat; az a cselekvés, hogy vmit (vhová) öltenek. Kar karba öltése; a kabátnak, a ruhának magára öltése.
- 2. <Varrás, hímzés közben> fonalnak, cérnának vmely anyagon, kül. kelmén tűvel való egyszeri áthúzása. Három-négy öltéssel összevarrta a szakadást. □ A selyemcérna
pattogott az öltés közben. (Jókai Mór) || a. Ennek eredménye. Apró, nagy öltések. A ruha készen van az utolsó öltésig. Nagy öltéseket csinál. Apró öltésekkel varr. □ Varrtak négy hétig éjjel-nappal, míg minden elkészült az utolsó öltésig. (Mikszáth Kálmán)
- Szólás(ok): (durva) egy öltést se baszik v. nem baszik az egy öltést se: nem számít az semmit, nem kell azzal törődni.
- Szóösszetétel(ek): 1. öltésmód; öltéstechnika; 2. csomóöltés; díszöltés; huroköltés; keresztöltés; láncöltés; száröltés.
- öltéses; öltési; öltésű.