ŐRLET [1] [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], őrlessen [e-ë]
- 1. Meghagyja, hogy vmit megőröljenek; őröltet. Gabonát, kukoricát, sót őrlet. □ A közel falvak legénysége mind ide járt búzáját őrletni, pedig malmot kapott közelebb is. (Jókai Mór) Egy kis málénak valót őrletett a malomban. (Gárdonyi Géza)
- 2. (tájszó, régies) Őröl (1), az őrlést végzi. □ Nincsen olyan malom, hol egy kővel őrletnének, az egyik forog,
igen sebesen, míg a másik éppen nem mozdul. (Vas Gereben) Mihelyt a malom elkészült, a molnárok puskaport őrletnek. (Gárdonyi Géza)
- Igekötős igék: kiőrlet; megőrlet.
- őrletés; őrlető.