ŐRIZ tárgyas ige -tem [e], őrzött v. (
régies,
ritka) -ett [ë]; -zen [ë]; -ni v. (
ritka) őrzeni [e]
Általában vkire, vmire különösen vigyáz.
- 1. <Rabot> szökésének megakadályozására különös gonddal szemmel tart, rá felügyel. Rabokat, foglyokat őriz. □ A börtönőr nem őrizheti jobban rabjait, mint ahogyan apám engem vigyázott. (Tolnai Lajos) Foglyok valának. Bezárva egy épületbe, őrizve gondosan. (Eötvös Károly)
- 2. Őriz vkit, vmit: nagyon vigyáz rá, hogy semmi baja ne történjék, kár ne essék benne, hogy el ne tűnjön, el ne vesszen. Az ágyat őrzi*: fekvő beteg; a kaput őrzi: nagyon vigyáz rá, hogy illetéktélen személy be ne menjen v. ki ne jöjjön rajta; a → szobát őrzi; őrzi a → tüzet; (csak) az Isten őrizte: nagyon kicsibe múlt (, hogy kára nem esett v. hogy vmi szerencsétlenség be nem következett). Ha az anyjuk elmegy, ki őrzi a gyerekeket? □ Tündérország első kapuját őrzötte Félrőfös körmökkel három szilaj medve. (Petőfi Sándor) Isten őrizz, asszonyok közé oroszlánt vinni. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. (Ady Endre) || a. Vmit őriz: legelő állatokra vigyáz, felügyel rájuk, hogy el ne kószáljanak, tilosba ne menjenek. Disznót, juhot, tehenet őriz. □ Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Csordát őrzött és nekivágott | A híres magyar Hortobágynak. (Ady Endre) Ha parasztféle nőkkel találkozott
, oly könnyedén diskuráltak, mintha együtt őrizték volna a libát gyerekkorukban. (Móricz Zsigmond) || b. Őriz vkitől, vmitől: minden erejével távol tartani, megóvni igyekszik vmely veszedelmes személytől v. dologtól. Őrzi gyermekeit a fertőző betegségektől, a rossz társaságtól. □ Pajtás! Isten áldjon meg, | Őrizzen a kártól. (Fazekas Mihály) Őrizzétek magatokat az asszonyok csalárdságától. (Csokonai Vitéz Mihály)
- 3. <Vmely érzelmi szempontból becses tárgyat> gondosan eltéve óv az elkallódástól v. pusztulástól. Féltve őrzi barátainak hozzá írt leveleit. Még most is őrzi gyermekének első hajfürtjét. □ Nála a levél, és úgy őrzi magánál, mint két szeme világát. (Vas Gereben) Még most is őrzöm otthon Rekettyésen az öreg órát. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) <Vmely érzelmi szempontból becses szellemi jelenséget, emléket> többé-kevésbé tudatosan óv a feledéstől. Őrzi a hagyományokat, az ősi szokásokat. Szívében őrzi anyja emlékét, utolsó szavait. □ Arcod sem őrzi már egyéb, Csak az emlékezet. (Reviczky Gyula) Bennem a régi árvíz most is itt él,
a szívemben őrzöm. (Móricz Zsigmond) || b. <Állandósult szókapcsolatokban:> Hét → pecsét alatt őriz vmit; titkot őriz: nem közli mással, nem adja tovább a titkot.
- 4. Őriz vmit: <tárgy, alkotás> fenntartja vminek, vkinek a képét; emlékét. Remek portré őrzi az arcvonásait. Omladozó várak őrzik a középkor hangulatát. □ Mihelyt valami | rajz őrizte, kép, megfogalmazás, | rabom maradt az illanó varázs. (Szabó Lőrinc)
- Szólás(ok): ld. disznó.
- Igekötős igék: előriz; ellenőriz; megőriz.
- őrizett; őrizget; őrizhető; őriző.