Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (irodalmi nyelvben) Megnyilvánulásaiban önmagát tudatosan nem korlátozó; tudattalan. □ Tizenhat éves korában a lélek még öntudatlan, a legelső benyomásokat könnyen felfogó. (Jókai Mór) A gimnáziummal zárul az első öntudatlan, boldog fiatalság. (Kosztolányi Dezső)
2. Olyan <személy>, aki nem tud magáról, aki öntudaton kívüli, eszméletlen állapotban van. Ájult, öntudatlan ember. Három napig feküdt magas lázban, teljesen öntudatlanul.
3. (főleg módhatározóként) Akarat, szándék, tudatosság nélkül való; csak megszokásból v. begyakorlottságból eredő; önkéntelen. Öntudatlan megnyilatkozás, mozdulat; öntudatlanul szívéhez kapott. □ Öntudatlan bűbájával Rabjáúl tartott oldalán. (Ady Endre) Ha ez a szó jutott eszembe "asszony, nő " én mindig, öntudatlanul is magát értettem alatta. (Katona József) A sebész, mikor jó étvággyal szeleteli a pecsenyét, nem veszi észre, hogy öntudatlanul figyeli a szövetek rétegeit. (Karinthy Frigyes)
II. határozószó (költői) Öntudat nélkül, nem tudatosan, anélkül, hogy az illető személy tudna róla. □ Ah sírni! sírni öntudatlan, Mig eljő majd az ősz dere. (Reviczky Gyula)
öntudatlanság.