Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Saját akaratából, szabad elhatározásából, külső befolyástól mentesen; magától. Önként jelentkezik; követeléséről önként lemond; önként vállalkozik. □ Örvendj hazám! nézd: mennyi jeles sereg Kész érted önként ontani életét. (Berzsenyi Dániel) Birjad békességben birtokod, ha rád száll, Nem volt az, mióta megvan, jobb gazdánál Ime bátyád önként neked adja részét. (Arany János) Önkényt nyújtotta a kezét, mintha vásárt akarna csapni az egyezségre. (Petelei István) [Mariett] önként mondott le Pálháziról, midőn észrevette, hogy az az úr Georginába szerelmes. (Krúdy Gyula) || a. (elavult) <Nem személyről szólva:> más, külső körülmények hozzájárulása nélkül; magamagától, önmagától. □ Itt az önként való gyepek, ott a gyümölcsfák nőnek (Csokonai Vitéz Mihály) Önként is berekeszt sírom üdőnap előtt. (Vörösmarty Mihály)
2. Természetes gondolatmenet alapján, minden erőltetettség nélkül. Önként adódik a következtetés; önként kínálkozik a feltevés. □ Mivel a Hitel hatása bámulatos volt, önként következik, hogy nem beteg, gyönge, lábadozó nemzetnek vagyunk tagjai. (Kossuth Lajos) Hogy ez az ember mégis forradalmi hős , ez önkényt következik. (Babits Mihály)