Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki saját magát megöli. Öngyilkos férfi, nő. □ A két kéz úgy pihent | egymásban mozdulatlanúl, | mint két öngyilkos szerető, | akit már együtt fed a föld. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka, választékos) Olyan <eszköz, dolog>, amellyel vki önmagát megölte. □ Mi elpazarlók vérünk biborát, Szivünkbe vertünk öngyilkos vasat. (Vörösmarty Mihály) Kit temetnek | Ily csonka szertartással? Ez jele, | Hogy akit hoznak, öngyilkos kezekkel Végezte éltét. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || b. Öngyilkosságra vonatkozó, azzal kapcsolatos. Öngyilkos cselekedet. szándék.
2. (átvitt értelemben, választékos, gyak. túlzó) Saját magára nézve nagy veszélyt, pusztulást jelentő, káros <dolog, magatartás, tett>. Öngyilkos elhatározás, vállalkozás; öngyilkos politikát folytat.
II. főnév Öngyilkos (I. 1) személy. Kétségbeesésében öngyilkos lett. Az öngyilkosok száma erősen csökkent. □ Itt, e felhantolt sírhalom felett, Hová egy öngyilkos temettetett: Békés olajfa hajtja levelét. (Tompa Mihály) [Somlyó Zoltán] úgy írta mindegyik versét, mint öngyilkos az utolsó levelét. (Kosztolányi Dezső) Az öngyilkos hallani véli szinte, hogy nyögnek rettentő terhüktől a házak, hogy vonszolják tagjaikat az emberek. (Karinthy Frigyes)