ÖNBIZALOM [mb v. nb] főnév
Vkinek az a tulajdonsága, hogy bízik saját erejében, képességeiben, céljának elérhetőségében.
Túlzott önbizalom; kevés az önbizalma; sikere fokozta önbizalmát; elvesztette az önbizalmát; visszaadja, visszanyeri önbizalmát. □ Nemes önbizalom, de nem az önhittség Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék. (Arany János) A lány
minden gátlással meg volt kötve. Már az apja a legszigorúbban nevelte, s valósággal összetörte az önbizalmát. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): önbizalom-növekedés; önbizalom-megnyilvánulás.