Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév (ritka) Olyan, aki v. ami vmit ölt. A kabátját magára öltő férfi; pajtására nyelvét öltő gyerek. || a. (népies) Annyi felső ruha, amennyit az ember egyszerre magára szokott ölteni. (Egy) öltő ruha: öltöny, öltözet; egy rend ruha. Szegény asszony, nincs több egy öltő ruhájánál. Két öltő ruhát kapott. □ Ősszülőid egy öltő ruhában menekültek ebbe a hazába. (Jókai Mór) Kétesztendei hópénzből nem telik ki egy öltő ruha. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -je [e], -t
1. (népies, régies) Öltöny. Két öltője van. □ Anikó Bencét Vonszolta magával a cseléd szobába. Ott egy avas szekrény minden zege-zugát Felhányva, előszed holmi viselt ruhát Anikó mindaddig lim-lomola [= keresgéle] közte, Míg egy egész öltőt válogatott össze. (Arany János)
2. (költői, régies) Emberöltő. □ Három ivadékot láta elhullani, És negyedik öltő immár a mostani. (Arany János)