OSZT [1] ige -ott, osszon; -ani
Általában vmely tömeget, anyagot, testet v. egy egészet folyamatosan több részre bont, választ szét.
- 1. tárgyas Vmire oszt: <személy elválasztó vonallal, síkkal v. lappal> vmit több részre választ anélkül, hogy egységét, összefüggését megbontaná. A szekrényt válaszfallal kés részre osztotta. □ Lesétált leányával a "Nagy Szamár" étkező termébe, mely alul volt, két rekeszre osztva a vörös és fehér abroszok számára. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas Vmire oszt: <dolog> ottlétével, meglétével több, de összefüggő részre választ vmit. A fal két részre osztja a szobát. A meszelt fehér csíkok részekre osztották a teret. || b. tárgyas <Vmilyen időbeli v. szellemi egységet> a könnyebb áttekinthetőség kedvéért bizonyos számú részre bont. A könyvet hat fejezetre osztotta. Az évet tizenkét hónapra osztjuk.
- 2. tárgyas <Darabolható v. darabokból álló tárgyat, csoportot, halmazt> bizonyos számú részre választ, úgyhogy azok már nincsenek egymással összefüggésben; elkülönít. Háromfelé osztja a kenyeret; öt egyenlő részre osztja a pénzt. Seregét kétfelé osztotta. □ Dózsa napról napra növekvő seregét kétfelé osztotta. (Szalay László)
- 3. (mennyiségtan) Vmit vmely mennyiséggel v. számmal oszt: keresi azt a számot, amely megmutatja, hogy az előbbi mennyiség hányszor nagyobb az utóbbinál, ill. keresi azt a számot; amely a megadott számmal megszorozva az eredeti mennyiséget adja szorzatul. Nagyobb mennyiséget oszt kisebbel; húszat oszt tízzel. Fejben oszt néggyel bármely háromjegyű számot. Ezt a mennyiséget 12-vel osztjuk. || a. (tárgy nélkül) (mennyiségtan) Ezt a műveletet végzi. Vmivel oszt: e művelethez vmely számot osztónak vesz. Kettővel, néggyel oszt. Még nem tud osztani. Öttel könnyű osztani. □ Az 1
mindig 1 marad És nem szoroz az 1 és nem is oszt. (József Attila)
- 4. tárgyas (tárgy nélkül is) <Vmely tárgyat, anyagi dolgot> bizonyos arány szerint részekre választ, és darabjait több embernek egyenként odaadja. Földet oszt. 1945 tavaszán kezdték osztani a nagybirtokokat. Aki oszt, az nem választ. □ Ha ludat osztasz; a legjobb darabot magadnak tartsd. (Jókai Mór) || a. tárgyas <Darabokból álló anyagot; árucikket, több tárgyat> több embernek úgy juttat a birtokába, hogy mindegyiknek külön-külön odaadja a neki járó v. a neki szánt részt. Ajándékot, jutalmat oszt. Szappant osztottak a katonáknak. □ Nosza, követekkel vajdára üzennek, Zsoldot nekik osszon, máskép haza mennek. (Arany János) || b. tárgyas (tárgy nélkül is) (játék) <Kártyát> juttat a játék megkezdéséhez a játékosoknak úgy, hogy a játék szabályai szerint mindegyiküknek meghatározott sorrendben megfelelő számú lapot ad. Vkinek oszt vmit: vkinek ily módon juttat vmely meghatározott kártyát, lapot; kártyát oszt; → hangosan oszt; balról jobbra oszt; rosszul oszt; újra oszt; egyesével, kettesével stb. oszt. Négy ászt osztott. Ki oszt? Te osztasz. □ Jaj, be rossz kártyát osztottam magamnak! (Jókai Mór) Ő osztott, ő emelt és ő ütött: a kártyáiba sohasem engedett belenézni senkit. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyas (átvitt értelemben) <Szellemi, lelki javakat, értékeket> több embernek bizonyos arányban, bizonyos mérték szerint juttat. Áldást oszt: a) (vallásügy) <főpap> nagyobb tömeget megáld; b) (ritka) <dolog> áldásos hatású; (választékos) igazságot oszt: ítélkezik; (régies, választékos) kegyelmet oszt: <uralkodó> több embernek kegyelmet ad. □ Vége van. A függöny legördült
Magának érte taps jutott
Igy osztják a babért a földön. (Ady Endre) Az öreg úr felemelte két könnyű, anyagtalan karját, és kiterjesztette, mintha áldást osztana. (Kuncz Aladár) || d. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Csapást, sebet> több embernek v. állatnak gyors egymásutánban ad, ill. okoz. Ütéseket oszt; csapást csapásra oszt. □ Dörgő mennyköveddel Sújtsd le a gonoszt, Aki a világon Kínt, gyötrelmet oszt. (Bajza József) || e. tárgyas (átvitt értelemben) <Többféle mondanivalót> több emberrel egymás után úgy közöl, hogy mindegyiknek megmondja a neki szóló tudnivalót. Parancsot, tanácsot oszt. □ Végre felűlt aztán a nemzetes asszony, Hogy az űlésből is rendeletet osszon. (Arany János) Úgy osztá a parancsait, mintha semmi se történt volna. (Mikszáth Kálmán)
- 5. tárgyas (átvitt értelemben) Vmibe oszt: <több dolgot jellemző sajátságuk alapján> csoportokra bont, csoportosít. Az eseményeket három csoportba osztjuk. Rangsorba osztja az árukat. || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Vmibe oszt: <egy dolgot jellemző sajátságai alapján> vmely csoportba sorol; beoszt. Melyik csoportba osszam ezt a könyvet? Ezt a fogalmat az első kategóriába osztom. || b. Vmibe oszt: <személyt, dolgot> vmely (gyakorlati) célból alkotott csoportba betesz, besorol. Vmit a kiselejtezendők csoportjába oszt. □ Olyan vagyok, mint a katona, aki
bevonult és akit most beöltöztetnek és kiképeznek, mielőtt a menetszázadba osztják. (Karinthy Frigyes)
- 6. tárgyas (régies) Vmit oszt (vkivel): vkivel v. másokkal közösen részesül vmiben, közösen használ vmit; megoszt vmit (vkivel). □ Csakhamar az ágyát ő másokkal osztá. (Arany János) Oh, bár oszthatnám én is sorsotok. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben) Osztja vkinek vmijét, kül. nézetét, véleményét: osztozik vkinek vmely érzelmében, ill. a nézetében, véleményében. □ Osztom Nyúzó főbíró úr véleményét. (Eötvös József) A középkorú úriember, bár nem osztotta Vilma kisasszony meghatottságát, valamely beleegyező mozdulatot tett a fejével. (Krúdy Gyula)
- Szólás(ok): se nem oszt, se nem szoroz: nem számít, jelentéktelen.
- Igekötős igék: átoszt; beoszt; eloszt; feloszt; kioszt; megoszt; melléoszt; széjjeloszt; szétoszt; visszaoszt.
- Szóösszetétel(ek): kettéoszt.
- osztat.