Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÖKLEL [e] ige -t, -jen [ë]
  • 1. tárgyas <Szarvas állat> szarvával szúr, döf vkit, vmit. A felbőszült bivaly sorra öklelte a járókelőket. || a. (tárgy nélkül) A kecske öklelve nekirohant. Ne ingereld a bikát, mert öklel. □ Utcahosszat bőg a szegény marha, Nincsen kedve menni vágópadra … Életiért még öklelni is mer! (Arany János) Imre … úgy járt, mint a komor bika, mikor öklelni készül. (Gárdonyi Géza)
  • 2. tárgyas (régies) <Hegyes fegyverrel v. eszközzel> szúr, döf vkit, vmit. Karddal ökleli az ellenfelét. Vasvillával ökleli a bivalyt. || a. (tárgy nélkül) (régies) Karddal, vasvillával öklel. || b. tárgyatlan (régies) <Lovagi mérkőzésben, rendsz. lóhátról> hegyes fegyverrel igyekszik ellenfelét feldönteni, ill. a nyeregből kivetni. Kiálltak a porondra öklelni.
  • 3. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Szem, pillantás, tekintet> oly haragos, hogy szinte döf. Öklel a tekintete. □ Két szeme, mint a vasvilla, öklel … jobbra-balra. (Jókai Mór)
  • 4. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Fájdalom> hasogat, szúr vkit. □ Mért öklelsz most te fájdalom? (Madách Imre) || a. tárgyatlan (alany nélkül) (átvitt értelemben, ritka) □ Elnevetem magam, Pedig most is öklel az oldalamban. (Mikszáth Kálmán)
  • Igekötős igék: felöklel; megöklel.
  • öklelő.