A magyar nyelv értelmező szótára

OTT határozószó, mutató <Gyak. olyan határozóval együtt, amely konkrét helyet jelent, ezt távolinak jelezve; az itt szóval szembeállítva az ellentét kiemelésére, főleg az 1., 4., 10. jelentésekben>.

• 1. A mutatással megjelölt távoli v. távolabbi helyen. Ott künn; ott a mezőn. Ott van a labda. Ott megy a fiam. Nézd azt az embert ott az utcasarkon! <Nyomatékosan:> Ott ni! Ott a! Ott la! □ Nem látja ön még Puszatfit? Kérdé Serafine Lávaytól. – Ott jön ni! mutatott ez felé, s … az érkező elé sietett. (Jókai Mór) A fejedelem ő fényességével szeretnék beszélni. – Hát eredj be hozzá, ott azon a fekete ajtón. (Mikszáth Kálmán) || a. Vmely tárgynak mutatással meghatározott távolabbi helyén. Nézd, ott a negyedik emeleten tódul ki a füst az ablakon!
• 2. (bizalmas) <Konkrét helyzetre támaszkodva, egyenes megszólítás v. megnevezés modortalan kikerülésére "ön", "önök", "neki" stb. v. "az öné" helyett (távolabbi személyre vonatkoztatva).> Ott még jár egy kiló liszt. Ott megvan már a jegy?
• 3. (átvitt értelemben) Vmely képzeletbeli távoli helyen, esetleg a múltban v. a jövőben. Ott látom anyámat, amint szorgalmasan varrogatja a gyerekek ruháit. □ Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk … Ott megy ő, az ősz vezér; szakálla Mint egy fehér zászló lengedez. (Petőfi Sándor) Derült, … hangulatos látvány volt, amint ott ültek a hosszú évek múltán megint … a … villa … nagy szobájában. (Mikszáth Kálmán)
• 4. Az említett, az ismert, a szóban forgó távoli helyen. Mintha ott sem lett volna: hirtelen és nyomtalanul. Holnapra Debrecenbe megyek, s ott maradok egy hétig. □ Júlia szép leány egykoron kimene Búzavirág szedni, a búzamezőbe … Koszorúba kötni, magát ott mulatni. (népköltés) Nem Pesten történt, amit hallotok, Ott ily regényes dolgok nem történnek. (Petőfi Sándor) [A rodostói temető.] Ők alusznak ottan, a számkivetettek. Idegen hazának földe tesped rajtok … Ott vártak sokáig, noha nem reméltek. Nem volt kitől várni … (Arany János) Messziről hallottuk a vasutat: görgő robaj, fütty, mozdonydohogás, ott dolgozott az apám. (Szabó Lőrinc) –41 (gyak. az előző helyhatározó nyomósításaként v. fölöslegesen) Kimentek az erdőbe, ott letelepedtek és tüzet gyújtottak. || a. Abban a házban, épületben. Szép az az üdülő, ott jól érzi magát az ember. || b. Abban a községben, városban, azon a vidéken. Szép város Pécs, s ott egy kicsit melegebb is van mindig. || c. Abban az országban, azon a világrészen. Évekig Svájcban élt; ott tanult meg ilyen jól franciául. || d. A megnevezett személynél, ill. lakásán, tartózkodási helyén. Hallom, tegnap Pistánál vendégek voltak. Te nem voltál ott? || e. Ott van (volt, lesz): <az ismert, a szóban forgó távoli helyen> jelen van (volt, lesz). [Találkozunk a múzeum előtt.] – Ott leszek. □ Adassék e levél Móricz Zsigmond úrnak, Kit most érdemelten, szépen koszorúznak. Koszorut nem viszek, írás megy helyette, De ott leszek mégis, míg élek, mellette. (Ady Endre) || f. Ott van (volt, lesz): jelen van (volt, lesz) az ismert, a szóban forgó távoli helyen, mint tevékeny részese vmely cselekvésnek. Ott leszek ←. El akartak gáncsolni, de én is ott voltam! □ És ha újra tenni kell majd, Akkor újra ott leszünk. (Petőfi Sándor)
• 5. Abban a közösségben, abban a környezetben. Beválasztották az Irodalomtörténeti Társaságba. Ott tíz évig volt jegyző.
• 6. <Főmondatbeli mutató szóként, főleg az 1, 3, 4 jelentésekben:> a(z ahol, ahonnan, ahová kötőszóval bevezetett) mellékmondatban részletezett (távoli) helyen. Ahol most állsz, ott várd a labdát! Ahonnan jöttél, ott még sohasem jártam. Ahová küldték, ott is maradt. (átvitt értelemben) Ott fogja, ahol kell: helyesen fog hozzá, tud a dologgal bánni; hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok: <népmesei mondóka>; (népies) ott se volt, ahol a szép, (jó stb.): <dicséretet visszautasító kifejezésekben:> közel sem jár hozzá, meg sem közelíti. [Szép leány]. – Az? Ott se volt, ahol a szép. □ Haza csak ott van, hol jog is van. (Petőfi Sándor) S nincs ott pokol és nincs ott Halál, | Ahol dalolni s szülni tudnak. (Ady Endre)
• 7. <Az ott mutató értékének elhalványulásával:> a mondatban levő másik határozóval meghatározott helyen. Ott esteledik ← vki vhol; ott fog ← vkit vhol. Én is ott mulattam a bálban. A gyerekek mindenütt ott lábatlankodnak. Ott van a műhelyben, s amint az irodába megyek, hát ott is ott van. □ A pacsirta ott fenn a megenyhült légben elkezdte csattogtatni a tavaszi himnuszt. (Mikszáth Kálmán) Mit bánom én, ha utcasarkok rongya De elkisérjen egész a siromba … Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Borúljon rám és óvjon átkarolva. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Egyik baj ott éri a másikat: az egyik baj még el sem múlt, s a másik máris követi.
• 8. Az ismert, a már részletezett körülmény által; azzal egyidejűleg, akkor. Elvesztette a hitelét, s ott kezdődött minden baja.
• 9. Az időhat, okhat, eszközhat mellékmondatban részletezett körülmény által; akkor; azzal egyidejűleg. Ott követte el a hibát, mikor (v. hogy) a lányt elvette.
• 10. (átvitt értelemben) A mellékmondatban részletezett körülmények között; abban a helyzetben; abban. A hiba v. a bibi csak ott van, hogy …; már ott tartunk, hogy …: abban a helyzetben vagyunk; ott van, ahol volt: nem jutott előbbre, nem változott a helyzete a kezdetihez képest. □ Egy hónap múlva ismét ott lesz az ország, ahol elébb. (Jókai Mór) Ott lesz Veres László, ahol volt, mikor idejött … (Mikszáth Kálmán)
• 11. Könyvnek, előadásnak, irodalmi műnek szóban forgó v. a mellékmondatban részletezett részében. Elolvastuk az első fejezetet, s ott láttuk, hogy … ott hagytuk abba a felolvasást, hogy …
• 12. (bizalmas) Ott van: a) <a kérés teljesítésének megtagadásául:> (nem adom a kezedbe), vedd el magad, ha akarod. Ott van a seprű, menj seperni! b) rendelkezésre áll, kéznél van, fel lehet használni, támaszkodni lehet rá. Ha kifogy a pénze, ott van az apja, az ad neki. □ Ha mohamedán vallásra tértem volna, most ott volna Mohamed próféta, imádkozhatnám ahhoz. (Jókai Mór); c) <néhány határozóval:> abban a minőségben v. helyette … is megfelel neki. Írnoknak ott van a Jóska. Igavonásra ott van a tehén. Toll helyett ott van a ceruza. || a. (bizalmas) <állítmányként, e helyett:> ott (1, 4, 12) van (nézd). Ott a testvéred! Ott a malom! □ Ninini: Ott az ürge, Hű, mi fürge. (Petőfi Sándor) Levegőváltozásul a mosónőnek ott a padlás. (József Attila) || b. (átvitt értelemben) Mindenütt ott (van) a szeme: mindenre figyel, mindent észrevesz. □ A tanító úr, akinek mindenütt ott a szeme, azt vette észre, hogy Pétör és a tej közt zavaros a viszony. (Móra Ferenc)
• 13. <Magas hangú megfelelőjével párhuzamos használatban a később említett hellyel, térbeli dologgal szemben az előbb említettre mutatva:> az előbb említett, előbb megnevezett helyen. □ A szalon-ének beteg kedv-vidék, Az utca bátran löki ki szivét. Ott siratják a mult isteneket, Itt nekik már rég beesteledett. | Ott tanult, pompás, fölséges karok, Itt együgyű, de viharos dalok. (Ady Endre)
• 14. <Az itt szóval párhuzamos használatban, meg nem határozott hely jelölésére:> Itt (is), ott (is): a) ezen a közeli helyen (is), azon a távoli helyen (is); b) a később említett helyen (is), az előbb említetten (is); c) (az) egyik helyen (is), (a) másikon (is); több helyen egyszerre v. egymás után; hol itt, hol ott v. majd itt, majd ott: egyszer egyik helyen, máskor másik helyen. Itt is, ott is hangok hallatszanak a tömegben. || a. <Enyhén rosszalló kifejezésekben.> Ma itt, holnap ott: tartózkodási, megjelenési helyét többször változtatva; egyszer itt, máskor más helyen. Ma itt, holnap ott mulat. || b. Se itt, se ott v. (választékos) sem itt, sem ott: a) sem ezen a közeli helyen, sem azon a távol(abb)i helyen; b) sem a később említett helyen, sem az előbb említetten; c) sem (az) egyik helyen, sem (a) másikon; d) sehol.
• 15. (népies) <Párbeszédben, nemtörődömséget, érdeklődés hiányát kifejező feleletek nyomósító szavaként, a helyre vonatkozás elhomályosulásával.> [Viszi a seprűt!] – Ott (hadd) vigye! [Esik az eső.] – Ott hadd essen v. hát hadd essen ott! Ott egye meg (→ megesz) a fene (, ahol van)! || a. (régies) <Mondat belsejében v. m, tagmondat végén, nyomósító szóként.> □ Hogy, talán beteg? – Nem ott, nincs annak hála istennek semmi baja. (Tolnai Lajos) Asszony! azt meg ne merje próbálni … – De megpróbálom biz ott, azért is megpróbálom. (Tolnai Lajos)
• 16. (ritka, tájszó, költői) Legott, rögtön, azonnal, azonmód. □ S im vágtat elő fejedelmi lovag, Felnyúl a leány keze … Ott a lovag elgyürüzé jegyesét. (Arany János–Goethe-fordítás)
• Szólás(ok): ld. láb.
• Szóösszetétel(ek): itt-ott; ugyanott.