Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyatlan <Némely nagyobb állat dühében, fájdalmában v. jellegzetes természetes hangját hallatva> erős, átható, messzire hallatszó hangot ad. Ordít az oroszlán, a szamár. Kint ordítottak a farkasok. □ A vasból ordítva kiront az oroszlán S Núbia erdeiről iszonyún emlékezik és dúl. (Berzsenyi Dániel) Miklós Fölveti a farkast egy erős rugással Ez még csak mehetne, de most jő a nagyja: Ordít a hímfarkas s hátul megtámadja. (Arany János)
2. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Ember vmely erős indulat, fájdalmas érzés hatása alatt v. rémületében nagyon erős, elnyújtott, artikulátlan hangot ad. Egyet, nagyot ordít; torka szakadtából ordít. Ordított, amikor a fogát húzták. A hírt meghallva ordított, tört-zúzott. Szóláshasonlat(ok): ordít, mint a → fába szorult féreg; ordít, mint a → sakál; ordít, mintha → nyársba húznák; ordít, mintha → nyúznák. □ Rettenetesen elkezd bömbölni, kapaszkodik belém, nem és nem, ordít, mintha nyúznák. (Karinthy Frigyes) || a. tárgyatlan Teljes erejéből, torka szakadtából, eltorzult hangon kiált, kiabál, beszél. Vkiért, vmiért ordít: azért o., hogy jöjjön vki, v. megkapjon vmit. Segítségért, orvosért ordít. Részeg volt, s képéből kikelve ordított. Szóláshasonlat(ok): úgy ordít, ahogy a → torkán kifér; úgy ordít, hogy majd a → torka szakad belé. □ "Föl, barátim!" ordit a férj Kínja nagy voltában, "Lelkemen a bosszuállás, Kardomon halál van." (Petőfi Sándor) || b. tárgyatlan (túlzó) Nagyon hangosan, kiabálva beszél, éktelenül lármázik. Ne ordíts úgy, halkabban is meghallom! Mit ordítotok itt a fülembe? □ Vén asszony az útcajtóban Nagybátran fülébe ordít A királynak, miniszternek. (Arany János) □ Az ápolónő időnként a fülébe ordít, mert az öreg úr nemcsak vak, hanem süket is. (Kosztolányi Dezső) || c. tárgyas Ordítva mond, közöl vmit. Azt ordította, hogy nem ér rá.
3. tárgyatlan <Ember, főleg gyermek> nagyon hangosan sír, bőg (2). Egész nap ordít a pólyában. □ Na te haszontalan, mit csináltál már megint annak a szegény öcsédnek, ha semmit se csináltál volna, nem ordítana. (Móricz Zsigmond) Én még őszinte ember voltam, | ordítottam, toporzékoltam. (József Attila) || a. tárgyatlan Éktelenül hangosan, durván énekel, dalol.
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) <Vihar, szél, zivatar> tombolva, nagyon erős hangon zúg, süvölt. □ Mely váratlan szélvész ordít, zúg mellettem? (Csokonai Vitéz Mihály) Tanulj dalt, a zengő zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl. (Vörösmarty Mihály)
5. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) <Szín v. színes dolog> színével a szemet v. az ízlést sérti; nagyon rikító, nagyon kiabál (5). Nem szép ez a sárga ruha, nagyon ordít. Ordít ez a szalag a kalapon. || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) Ordít róla vmi: vmely tulajdonság, jelleg, állapot rendsz. kellemetlen, bántó benyomást keltve, feltűnően, szemet szúróan mutatkozik, ütközik ki rajta, válik nyilvánvalóvá. Ordít róla a butaság. Ordít róla, hogy már ivott.