OKOZ tárgyas ige -tam, -ott, -zon
- 1. Vki, vmi mint létrehozó ok előidéz vmely jelenséget. Kárt, gondot, keserűséget, kiábrándulást, halált okoz. □ Bor a szót kihozta, szó a kardot húzta, Sok vitéz embernek halálát okozta. (Arany János) Üres zseb, mint üres gyomor, vad álmokat okoz. (Babits Mihály) [Parasztanyóka.] Egyformán csöndes, zajt sosem okoz, Sovány kezével lassan elmotoz. (József Attila)
- 2. (tájszó, régies) Okol. □ Szenvedélyes szemrehányások között egész szerencsétlensége miatt őt okozá. (Eötvös József) Hátha valami baja történik, és engem fog a cár okozni?
(Mikszáth Kálmán)
okozás; okozható.