Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

OSZTÁLYRÉSZ
OSZTÁLYTANÍTÁS
OSZTÁLYURALOM
OSZTATLAN
OSZTOTT
OSZTOZIK
OSZTOZKODIK
OSZTRÁK
ÓTA
OTROMBA
OTT
OTTHAGY
OTTHON [1]
OTTHON [2]
OTTHONOS
OTTHONOSSÁG
OTTVESZ
OVÁCIÓ
ÓVAKODIK
ÓVÁROS

ÖREGSÉG [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
  • 1. Az öreg (1) melléknévvel kifejezett testi, szellemi állapot. Korai öregség; látszik rajta, utolérte az öregség. Ősz fej, hajlott hát öregségre vall. □ Öregség, ruhátlanság, hideg és nélkülözés miatt dideregtek a tagjai. (Eötvös Károly) Ezernyi fajta népbetegség, | szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, | elmebaj, egyke … | mit bánja sok törvényhozó, | hogy mint pusztul el szép fajunk! (József Attila)
  • 2. Az átlagos életkornak késői szakasza (az 50–60. éven túl); öregkor. Öregségére elérte, hogy … Csendben tölti öregsége napjait. Öregségére gondozásra szorult. □ Ahogy nőnek az árnyak, Ahogy fogynak az esték, Úgy fáj jobban és jobban Az eljátszott öregség. (Ady Endre)