ÓTA névutó, (
régies) olta, ólta (ragtalan v. személyragos, ill. (
népies,
régies) ótatól, ótatől ragos szó után, azzal együtt értve)
- 1. A névszóval jelölt időponttól, időszakasztól v. az abban lefolyt eseménytől kezdve az elbeszélés időpontjáig (folyton). Dél óta itt vagyok. Tegnap óta beteg. Betegsége óta nincs étvágya. □ Szemérmemet meggyőzve, mindenütt | nyomába voltam estve ólta. (Katona József) Rabságom olta mindig így vagyok. (Vörösmarty Mihály) Tegnaptól óta jöttél Magyarországba? (Eötvös József) Most ihon [= ihol] elnézem már víradat olta. (Arany János) Ámbár nem ittuk még meg a brúdert [= pertut], de mindegy. Előlegezem neked
Ezt így csinálják, barátocskám, egész Európában, a világ eleje óta. (Mikszáth Kálmán) || a. A névvel megnevezett személy működésétől, halálától kezdődő időben (egészen napjainkig). Kisfaludy Károly óta Pestet irodalmi központnak tekinthetjük. □ Petőfi óta divatos az anyát érzelmes
, az apát humoros rajzban vezetni az olvasó elé. (Arany János) || b. Vmi óta először (most, ma): a megnevezett időpont, időszakasz v. az ebben lefolyt eseményt követő időben egészen mostanáig nem (most igen). Betegsége óta ma ment először színházba. Apja halála óta most nevet először.
- 2. Rendsz. a számjelzős v. többes számú névszóval jelölt időtartamon át, annak egész folyamán, a jelent is beleértve. → Emberemlékezet óta. Tíz év óta beteg. Hetek óta nem tud aludni. Órák óta vár. □ Sokféle szenvedély üld [= üldöz] egy kor óta. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) Langer Antal már vagy tizenöt év óta ontotta a betűt. (Ambrus Zoltán) Gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. (Ady Endre) || a. <Az elbeszélésben szereplő időhöz viszonyítva:> a névszóval jelölt időtartamon át, a kapcsolatos mondatbeli cselekvés, esemény idejét is beleértve. Amikor kerestem, már hetek óta nem lakott ott.
- 3. A legrégibb idő(k) v. az ősidők óta: a legrégibb időben v. ősidőkben és azóta (mindmáig).
- Szóösszetétel(ek): azóta; ezóta; mióta; régóta.