OROSZLÁN főnév -t, -ok, -ja, (
népies,
régies) oroszlány
- 1. Egész Afrikában és Ázsia déli részein honos, hatalmas testű, vörhenyes v. fakósárga színű, a macskával rokon ragadozó állat; a hím nyakát és melle elülső részét sörény fedi (Leo leo). Döglött, fogatlan, haldokló v. vén oroszlán: (átvitt értelemben is) hatalmát, erejét, befolyását vesztett, ill. vesztő személy, közösség; dühös, mérges oroszlán; az oroszlán barlangja ←; (átvitt értelemben) felébreszti, felkelti vkiben az alvó oroszlánt: fölkelti vkinek addig szunnyadó dühét, szenvedélyét, felingerel vkit; oroszlánt lő; oroszlánt szelídít. Szóláshasonlat(ok): harcol, küzd, mint az oroszlán: hősi elszánással h., k. □ A vasból [= ketrecből] ordítva kiront az oroszlán | S Núbia erdeiről iszonyún emlékezik és dúl. (Berzsenyi Dániel) De jaj! a félelem megint leláncolt, | feltünvén egy oroszlán szörnyü képe. (Babits MihályDante-fordítás)
- 2. Ennek az állatnak képben, szoborban való ábrázolása <gyak. az erő, a hatalom, a bátorság jelképeként>. A → brit oroszlán; a cseh oroszlán; címerbe festett oroszlán; a Lánchíd oroszlánjai. □ Ne feledjük immár Süsüt, aki szépen | Tud vésni
Címerbe oroszlánt három-négy farkúnak, Metszi a p betűt megfordítva q-nak. (Arany János)
- 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Bátor ember, küzdő hős. A forradalom oroszlánja. □ Itthon mind oroszlán, gyáva róka harcmezőn. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Az anyák oroszlánok, ha a gyerekük csimpaszkodik a szoknyájukba. (Móra Ferenc)
- Szólás(ok): ld. bőgés.
- Szóösszetétel(ek): oroszlánbátorság; oroszlánbőgés; oroszlánerejű; oroszlánfark; oroszlánfej; oroszlánfog; oroszlánfóka; oroszlánfő; oroszlánhangú; oroszlánhím; oroszlánketrec; oroszlánkörmű; oroszlánlábú; oroszlánméltóság; oroszlánmorgás; oroszlánnyom; oroszlánordítás; oroszlánölő; oroszlánpofa; oroszlánsörény; oroszlánüvöltés; oroszlánvadász; oroszlánvadászat.
- oroszláni; oroszlános.