OMLADÉK főnév -ot, -a (
választékos)
Kőnek, földnek, épületnek az egésztől elvált, leomlott és nagyobb tömeget alkotó részei együtt; rom.
A ház, a templom, a vár omladékai. Az omladékot benőtte a fű. □ Te a setét erdők vadonjain Szeretsz álmodozni, ó melancholia! | A puszta vár bús omladékain Nyögdező [= nyögdelő] lágy szellő néked harmonia. (Berzsenyi Dániel) Hallgatás ül bércen, omladékon. (Tompa Mihály) A mészpor fellegként csap fel az omladékokból. (Gárdonyi Géza) Minden nap bemutatja
a misét az ó templom omladékai közt
(Móra Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): omladékpor.