OSZLIK tárgyatlan ige -ok, -asz v. (
választékos) oszolsz; oszoltok (oszlotok), -anak v. oszolnak; -ottam, -ottál, -ott v. (
választékos) oszoltam, oszoltál, oszolt; -anék, -anál, -ana v. (
választékos) oszolnék, oszolnál, oszolna; oszoljon; -ani v. (
választékos) oszolni, (
régies) oszol (rendsz. 3. személyben)
Általában <vmely egész anyag, tömeg> folyamatosan részeire bomlik.
- 1. <Légnemű v. a levegőben lebegő porszerű anyag, pára> lassanként apró, finom részekre bomlik, válik szét (és ezek eltávolodnak egymástól); eltávolodva eltűnnek, feloldódnak vmiben. Oszlik a füst, a pára; oszlanak a felhők; gyorsan, hamar, lassan oszlik a fölkavart por. □ Oszlik már a köd egy kicsit arra fölfelé. (Tömörkény István)
- 2. <Mozgó, nagytömegű anyag vmely külső hatás, akadály miatt> két v. több részre válik, bomlik (szét); részekre tagozódik, ágazik, szakad. Torkolatánál a Duna több ágra oszlik. A falu felé zúduló áradat a töltésnél kétfelé ott. A lávafolyam a hegy lábánál több ágra oszlott.
- 3. <Embercsoport, tömeg> egyedeire, kisebb részekre bomlik; tagjai különféle irányban fokozatosan eltávolodnak egymástól. Oszlik a csődület, a gyűlés, a tömeg; (katonaság, sport) oszolj!: <vezényszóként arra, hogy vmely zárt rend, alakzat tagjai egyszerre (gyorsan) hagyják el a helyüket>. □ Oszlik a társaság, Az ebédnek vége. (Lévay József) Oszoljanak mondta. Gyilkosság. Mindenki hagyja el a házat. (Kosztolányi Dezső) A falu végén a szekerekről leszállottak, és két csapatba oszlottak. (Móricz Zsigmond)
- 4. <Holttest, állatnak a teteme> bomlik, rothad. Oszlik a holttest, a hulla; oszlik a temetetlen dög.
- 5. Vmire oszlik: <vmely egység, közösség, tömeg vmely ellentét, különbség alapján v. más szempontból> két v. több kisebb csoportra, részre tagozódik, válik, bomlik. A vita során az értekezlet részvevői két táborra oszlottak. || a. <Vmely összefüggő, egységes egész több részre> felosztható, tagolható, több elkülöníthető részt, kisebb egységet tartalmaz. A tanulmány öt fejezetre oszlik. Az emberi test három fő részre oszlik. || b. (ritka) <Csak hangsúlyos határozóval.> Megoszlik (1). □ Nem csökken az által húnok birodalma, Hogy kétfelé oszlik tetején hatalma. (Arany János)
- 6. <Vmely betegség tünete, testi rendellenesség> szűnik, lassanként, fokozatosan csökken v. tűnik; szűnő- v. múlófélben van, veszít erejéből, fokából; gyengül. Oszlik a daganat: apad, lohad a d.; oszlik az arc vörössége; oszlanak a kiütések. || a. (átvitt értelemben) <Érzés; (lelki)állapot> szűnik, múlik; szűnő- v. múló félben van, gyengül. Oszlik az aggodalma, a bánata, a fájdalma, a félelme, a levertsége, a részegsége. □ Oszoljatok lelkem bús gondjai. (Vörösmarty Mihály) Oszlik lelkemnek barna gyásza. (Ady Endre) Már oszlik, mint sötét köd, A véres, tompa mámor, Mely e világra hullott. (Juhász Gyula) || b. (rendsz. többes számban) (átvitt értelemben, ritka) Kisebb, kevesebb lesz; csökken, kevesbedik, múlik. Oszlanak a bajok, a gondok. □ Megjelenék Ete, s fenn űlt a kis gyermek ölében, Melyre oszolt a gond, s öröm állott vissza helyébe. (Vörösmarty Mihály) Nemhogy oszlottak volna a bajok, sőt inkább folyton terhesebb lett a helyzet. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: eloszlik; feloszlik; megoszlik; szétoszlik.
Szóösszetétel(ek): kettéoszlik.
oszlott; oszolhatatlan; oszoltat.