Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (népies) Feketével, barnával tarkított <állat, főleg farkas, ill. szőre>. Ordas farkas, kutya, macska; ordas szőrű.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Barnás, feketés foltokkal v. pettyekkel tarkított <tárgy>. □ Bőre nem is bőr már, hanem ordas kéreg. (Arany János) S megjön az ősznek tarkasága: | sápadt levelek ordas ága, | avarok zörgő pusztasága. (Babits Mihály) || a. (régies) Megviselt, szennytől foltos, pecsétes. □ Biz a kalap sok fergeteget kiállt; ordas volt és rücskös a régiségtől. (Jókai Mór)
3. (régies, irodalmi nyelvben) A benne levő szénsavtól erősen gyak. kellemetlenül csípős <bor>. □ Ordas új bor a pohárban: Hozzálátnak ketten-hárman. (Arany János) Sötét fény csillogott az ordas óboron. (Tóth Árpád)
4. (elavult) Óriási, nagyon nagy. □ Az olyan ordas szerencse is ritkaság, mint a Lestyák Mihályé. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ok, -a (irodalmi nyelvben) Farkas (1). Egy vén ordas ügetett fölfelé a vízmosásban. □ Bujdosik, erdők közt, mint bús bika réten És mint csikasz ordas tél idején Ó tűri soká a kínos, fagyos éhet. (Arany János) Az ordas bevette magát a gerebenesi nádasba. (Petelei István)