NAGYBŐGŐ  főnév
Gordonka alakú, de annál jóval nagyobb, rendsz. csak zenekarban haszn., mély hangú vonós hangszer; gordon, kontrabasszus. 
Nagybőgőn játszik. Nagybőgőt játszik a zenekarban. □ Olyan hangot adott, mint a nagybőgő, ha annak húrján végigvonják a lószőrből készült vonót. (Krúdy Gyula) || a. Ennek hangja. 
A nagybőgő erős.
- Szólás(ok): ld. ég.
- Szóösszetétel(ek): nagybőgővonó.
- nagybőgős; nagybőgőzik.