OLY [1] névmás, mutató, (
elavult) olly (állítmányként ritka) <Főleg hasonlóságra és hasonlítással kapcsolatos fokozásra rámutató, ritkábban azonosságra utaló szóként>.
- I. (melléknévi, ma rendsz. csak jelzőként haszn.) (választékos) Olyan (I.). Oly kérdés (ez), amely
: ez a kérdés
. oly jelenség, amely előtt nem hunyhatunk szemet: ilyen jelenség előtt
. oly állítás (ez), amelyet
: ezt az állítást
□ Miért vagy
kevély, te palota? Uradnak fényében kevélykedel?
Szakítsd le a cafrangokat, Mit rá szolgája aggatott, S nem ismersz isten munkájára, Oly nyomorúság marad ott. (Petőfi Sándor) És élni kell ma oly halottnak,
Ki beteg szivvel tengve-lengve, Nagy kincseket, akiket lopnak, Bekvártélyoz béna szivébe. (Ady Endre) I1 (egyéb mondatrészként is) (népies, régies) □ A mostoha csak mostoha, Nem oly, mint az édes anya. (népköltés) Ollyá lettem, mintha már földön se járnék. (Arany János)
- II. (főnévi) -at, (ritka, irodalmi nyelvben) -ak (főleg tárgyragos alakban, alanyi ragozású igével kapcs. haszn.)
- 1. Olyan dolog; olyan (II. 14). Én sohasem tennék olyat. Csak olyat veszek meg, ami igazán finom. Olyat kérdez, hogy nem tudok rá felelni. Olyat dobbant a szíve, hogy majd kiugrott. Olyat kacagott, hogy rengett belé a ház. Szóláshasonlat(ok): olyat esett, mint egy zsák: nagyot puffanva leesett; olyat hazudott, mint a bécsi torony: rettentő nagy hazugságot mondott; olyat mondok, (hogy) magam is megbánom: valami erős v. sértő szót mondok. □ Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára? Kérdi Laczfi hegykén [= hetykén], csak amúgy félvállra; De Toldinak a szó szivébe nyilallik, És olyat döbben rá, hogy kivül is hallik. (Arany János) Itt lakik-e az a híres novaji asszony?
Aki olyat is lát, amit mi nem látunk? (Gárdonyi Géza) 11 (egyéb mondatrészként is) (régies, irodalmi nyelvben) □ Oh Kont, mi szándék gondolatja gyújt?! Oly van szemedben, amit rettegek. (Vörösmarty Mihály) Miért e rideg hallgatás, Olyért, amin
két kézzel kapna más? (Szász KárolyMolière-fordítás) || a. <Erős érzelmi színezettel:> ahhoz hasonló, olyan hihetetlen, szokatlan v. elítélendő dolog, amilyet az utána következő mondatban részletezünk. Ki hallott olyat, hogy télen szalmakalapot hordjon az ember? □ Ki látott már olyat?
tigriseket alkalmazni szobacicának? (Mikszáth Kálmán)
- 2. (ritka) Olyan személy; olyan (II. 2). □ Sok férfiak tudom magamról az olyat [= az olyan nőt], ki könnyű győzelmet ígér, azért se szivelik. (Katona József)
- III. (határozószóként) (főleg határozószó, ill. egyéb határozó, ritkábban melléknév v. határozatlan számnév előtt, gyak. fokozó hangsúllyal)
- 1. (választékos) Olyan (III. 16). Oly jól mulattunk! □ És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. (Vörösmarty Mihály) Oly únt ma a kisváros, oly szűk ma a világ
(Juhász Gyula) Sem a kék, sem a fehér nem állott oly jól neki, mint a fekete. (Kosztolányi Dezső) Oly szegényes, oly | együgyű és monoton ezeknek a kis | férgeknek öröme-bánata. | Miért tetszik hát? (Szabó Lőrinc)
- 2.* <Fokozás kifejezésére, a hasonlító szerep teljes elhomályosulásával, idegenszerűen.> Légy, legyen oly szíves: légy, legyen szíves!