Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (vallásügy) <Némely egyház templomában> az az asztalszerű építmény, amelyen, ill. amely előtt a szertartásokat végzik. Az oltár szárnya ←. A pap az oltárnál misézik. □ Új isten szól hozzátok emberek! | Nem oltárok gyertyái közt fehérlik Alabástrom közönnyel hallgatag Nem! Új isten ez! (Tóth Árpád) || a. <Állandósult szókapcsolatokban:> Oltár elé → lép; oltár elé visz, oltárhoz vezet vkit: egyházi szertartással feleségül veszi. □ Jegyesem oltárhoz vezet. (Szigligeti Ede)
2. <A görögök, a rómaiak vallásában és más többistenhívő vallás szertartásaiban> kő, oszlop v. vmilyen építmény amelyen az áldozatokat bemutatják. □ Áll vala udvaróan megrakva nagy oltár, Feltűzve a szent kard legtetején volt már. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Rendsz. így:> Vminek az oltára: az a dolog, amelynek a javára áldozatot hoznak, v. amelyet különös tiszteletben részesítenek. A haza oltára. □ [Munkáimat] bátor bizodalommal tészem fel a hazafiúság szent oltárára. (Csokonai Vitéz Mihály) A világot és annak minden kellemét feláldozni [vágyott] egy oltáron, melynek neve női hiúság. (Eötvös Károly) Oh, Ember, jönnek a bajok | És te csupán ostoba voltál S ledől most bizony minden oltár, Ami volt. (Ady Endre)