OKTATÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
(
hivatalos,
választékos) Az oktat (12) igével kifejezett tevékenység; az a cselekvés, hogy vkit tanítanak, ill. az a tény, hogy vki oktat vki(ke)t.
Ideológiai oktatás; a gyermekek, a felnőttek, a tanulók oktatása. Az oktatást figyelemmel hallgatták. || a. (
hivatalos) A tanításnak társadalmilag megszervezett iskolai formája. →
Alsó fokú oktatás; általános iskolai, középiskolai, felső fokú oktatás; →
anyanyelvi oktatás; kötelező iskolai oktatás: az államnak büntető intézkedésekhez kötött törvényes rendelkezése az iskola látogatására, általában a betöltött 6. életévtől a 16. életévig; →
levelező oktatás; politechnikai oktatás. Művelődési forradalmunk egyik eredményeként hazánkban nagymértékben kiszélesedett az oktatás. || b. (
hivatalos,
választékos) Oktató szöveg.
A gép kezeléséről szóló oktatás több mint tíz lap.
- Szóösszetétel(ek): 1. oktatásfelelős; oktatástan; 2. felsőoktatás; hitoktatás; közoktatás; népoktatás; nyelvoktatás; pártoktatás; szakoktatás; vallásoktatás; zeneoktatás.