Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Az okos (I. 2, 4) melléknévvel kifejezett emberi, szellemi tulajdonság; meggondoltság, óvatossággal párosult eszesség. Az okosság hozza magával, hogy Nagy okosságot tanúsított a nehéz helyzetben. || a. Vkinek, vminek okos (24) volta. A kutya okossága; szavainak okossága. □ Danaosban van valami Polonius bőbeszédű okosságából. (Péterfy Jenő) || b. (választékos) Gondolkodó tehetség, ész, értelem. Az okosság meg tudja különböztetni a jót a rossztól. □ Hol az okosság mécse rögtön Kialszik, őt vezérli ösztön. (Arany János) A józan okosság lámpája fölgyullad, s a rémek elsuhannak, mint a kísértetek a napfényben. (Babits Mihály) Az ember az okosságnak gyarapodásával éppen az ösztöneiben sántult le. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Okos (I. 3), ésszerű, helyes dolog tett, cselekedet, magatartás. Nagy okosság volt, hogy megmondtad. Ez okosság volt tőled!