OLÁH [olá] főnév -t [olát], -ok [oláhok v. oláok], -ja [olája] és melléknév -ul [oláhul] (
1945 előtt)
<A második világháború előtti idők szóhasználatában, gyak. soviniszta érzületet tükrözve:> román [1]. □ Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? | Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. (Ady Endre)
Szóláshasonlat(ok): s
otthagyja, mint szent Pál az oláhokat: dolgavégezetlen, hirtelen, váratlan otthagy vkit, vmit.
oláhos.