OKVETLENÜL [e-e] határozószó, (
régies) okvetetlenül [e-e-e]
Minden kétséget kizáróan, teljes bizonyossággal.
Okvetlenül így van. □ A színdarabokban nem mindig ilyen az első felvonás, pedig a harmadikban okvetlenül összekerülnek a párok. (Mikszáth Kálmán) || a. <Az előzményekből következőleg:> nagyfokú bizonyossággal szükségképpen.
Ha nem tanulsz rendesen, okvetlenül megbuksz a vizsgán. □ Belőle bohócot, kit okvetlenül
kigúnyolni kelljen, nem csinál
(Kemény Zsigmond) || b. <Jövőben bekövetkező cselekvéssel, folyamattal kapcsolatban, a személyes meggyőződés hangsúlyozására:> egészen bizonyosan.
Okvetlenül elintézi; okvetlenül elmegy; okvetlenül úgy lesz. □ Belökte a brácsást meg a cimbalmost a folyamba, hogy azok majdnem belevesztek, de legalább tüdőgyulladást okvetlenül kapnak. (Mikszáth Kálmán) Okvetetlenül, szükségképpen nyomára fog jönni egy
titoknak. (Ambrus Zoltán) || c. <Ígéret nyomósításaként:>
okvetlenül elmegyek; okvetlenül megteszem.