Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (csak egyes számban) Ezüstfehér, élénk fényű, puha, könnyen nyújtható és olvadó fém; vegyi hatásoknak eléggé ellenáll, különféle ötvözeteknek (bronz, csapágyfém, forrasztófém) egyik fontos alkotórésze (stannum; St); cin. Fehér ón. A sztaniolt, vagyis az ezüstpapírt ónból hengerlik. Régen ónból készítettek evő- és ivóedényeket. Ónnal vonják be a konzervdoboznak használt vasbádogot.
2. (elavult) Ólom (1). □ Az ón méreg, s azt szivá örökké, Aztán több hétre kárházba került. (Madách Imre) || a. (ritka, elavult) Puskagolyó v. sörét. □ Mi boldog erdején a kis madár, Vidáman ágról ágra száll. | S ha bármi halkan a vadász Utána gyilkos ónt irányz, Hess! hess! a rengetegbe száll. (Vörösmarty Mihály)
3. (elavult) Kihegyezett ónrudacska mint a papíron szürkésfekete nyomot hagyó íróeszköz, íróvessző. □ Egykedvűen ónját faragta. (Justh Zsigmond) Új rajzlapját kifeszíti az égen A hajnal, a nagy impresszionista. | Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol. (Tóth Árpád)