ODAFIGYEL tárgyatlan ige
Megnevezett v. szóban forgó a beszélő szempontjából távolabbi hely, esemény v. személy felé figyel. Nem értettem a beszédet, pedig nagyon odafigyeltem. Meghallották a zajt, kezdtek odafigyelni. Figyeljen csak oda! □ Hallja egy bokron túl említeni Toldit; | Oda figyel jobban, közelebb is megyen. (Arany János) A másik szobába jött valaki, s odafigyeltek mindnyájan, férfihang hallatszott. (Móricz Zsigmond) || a. (iskolai) <Tanítási órán> a nevelőre, ill. a foglalkozás menetére figyel, és nem foglalkozik mással. Nem figyelt oda, azért nem emlékszik a magyarázatra. Jó magaviseletű gyerek, az órákon mindig odafigyel.
Vö: figyel (2).
odafigyelés; odafigyelő.