ODALENN határozószó, mutató odalent, (
népies) odale
<Gyak. olyan határozóval együtt, amely konkrét helyet jelent, távolinak jelezve.>
1. A mutatással megjelölt lent levő helyen, ahol a beszélő v. író nincs jelen v. vmely ismert, említett, szóban forgó, a beszélő v. író szempontjából lent levő helyen.
Odalenn a földszinten. Mi itt a hegyen tiszta kék eget látunk, míg odalenn a völgyben esik az eső. □ Szép úrfiak!
| Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom, Odalenn vár mézizü sörbet. (Arany János) Odalent az utcán felhangzottak az ismert kopogó lépések. (Krúdy Gyula)
- 2. Vmilyen szempontból lenn (46, 8) levőnek tartott helyen, ahol én, a beszélő v. író nem vagyok jelen. Odalenn falun, vidéken, délen. □ Odalent a falvakon
a libák benéznek az ablakon. (Móricz Zsigmond) || a. (költői) A sírban. □ Ki annyit szenvedett, Mint szegény gyermeked Jobb annak oda lenn. (Petőfi Sándor)
- 3. Odalentről: az ismert, a szóban forgó, odalenn (12) levő helyről. Odalentről nem hallatszik föl semmi. □ Odalentről az utcáról a boltok vasredőinek csattanása hallatszott. (Kaffka Margit)
odalenti.