Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A jelekből (határozottan) azt lehet következtetni, hogy ; bizonyára. Nyilván elutazott, azért nem jött el. Nyilván elfelejtette a házszámot, tévesen címezte a levelet. □ És a gyászos özvegy (mert özvegy volt nyilván), Így felelt szavára keservesen sírván (Arany János) A leányka sokáig fűzött harasztot egy tű fokába az alacsony ablakhoz állva. Nyilván beszélgetni akar gondolta Szindbád. (Krúdy Gyula) || a. Magától ért(et)ődik hogy ; nagy valószínűséggel; minden bizonnyal. □ Fejét veszik nyilván, ha megcsípik. (Mikszáth Kálmán)
2. (elavult) Nyíltan, őszintén. □ Beteg vagy te, szívem István! | Vagy haragszol? mondd ki nyilván. (Arany János)
3. (régies) Nyilvánosan, a nyilvánosság v. sokak előtt. □ Titkon is, nyilván is, folyt a nagy készűlés. (Arany János) Csak egy kis biztatás kellett volna neki, még nyilván is föllépett volna. (Jókai Mór) Megesküdtem kétszer megesküdtem! Egyszer titkon, egyszer nyilván. (Móricz Zsigmond)
4. (elavult) Nyilván van: ismeretes. □ Igaz atyámfia s meghitt jó barátim! | Kiknél nyilván vannak keserves bánatim! | Ti jutván eszembe hullnak sok könnyeim. (Balassi Bálint)
II. melléknév (-abb) (elavult)
Nyilvánvaló. □ Egy futó tekintet az eddig mondottakra nyilvánná teszi, hogy (Kölcsey Ferenc) Nyilván-dolog ez mindenki előtt. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)