OLYKOR határozószó, határozatlan, (
régies) olykoron (
választékos)
Néha.
Olykor szél lebbenti meg a fák leveleit. □ A nagy tenger éjszakába Ki-kinézünk olykoron. (Vajda János) Olykor biz nyűgös volt ez a vén gyermek
(Ady Endre) Ha olykor lassú esti sétán |
mögöttem elmarad a város, Megállít a nagy búzaföldek Ragyogása az esti napban. (Tóth Árpád) Pál jutott eszébe, akinek minden reggel néhány újságot, olykor leveleket kézbesítettek. (Krúdy Gyula) || a.
Olykor
, olykor
: (
választékos) néha
, néha
; egyszer
, máskor; hol
, hol
Olykor szót fogad, olykor nem. □ Az asszony olykor ludat s olykor disznót hizlal. (Gárdonyi Géza)
- Szóösszetétel(ek): olykor-olykor.